borjúbőr tarisznya, szeredás, szőrös tarisznya: egész borjú vagy a csikó szőrös bőréből készült, lehajtós fedelű, lapos, kb. 45x55 cm nagyságú zsákféleség. A falusi parasztember maga is meg tudta csinálni, de inkább a szűccsel vagy a szíjgyártóval szabatta. A bőrnek adtak némi készítést. Timsós-sós vízben áztatták 2–3 napig, aztán éles vason leszedték róla a vadhúst és puhították, törték. A kiterített bőrt téglalap alakúra egyengették, amely kb. kétszer olyan hosszú volt, mint amilyen széles. Ebből kitelt az eleje és hátulja, a lehajló fedelét a levágott oldalrészekből varrták össze, de a fejrészből is szokták alakítani: rajtahagyták az orrát, fülét, a szeme helyét piros posztóval bélelték. Két oldalát fonásszerűen kötötték, ill. hasival (bőrszalag) varrták össze. Ennek alsó végeit kisallangozták, felső végeihez csont- vagy rézkarikát iktattak, s ahhoz kötötték a vállszíjat. A borjúbőr tarisznya a földjére naponta kijáró parasztembernek nélkülözhetetlen társa, de a földműves napszámos is ebben tartotta egész napi élelmét: kenyerét, szalonnáját. Ha gyalogosan ment, nyakába vette, ha szekéren, akkor a lőcs fejére hurkolta. Belsejét házi vászonnal bélelték. Az Alföldön borjúbőr tarisznyának vagy szeredásnak nevezték. Szeredás volt a neve a csíkos szőrtarisznyának is. A Dunántúlon és a Felvidéken a pásztorok inkább cserzett borjú- vagy marhabőrből készítették tarisznyáikat (→bőrtarisznya, →tarisznya).
Dorogi Márton
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.