bukovinai székelyek: Bukovinában, az egykori osztrák koronatartományban lakott magyarok. Bukovina Lengyelo. első felosztása után (1775) került Ausztriához. Viszonylag gyéren lakott terület volt. Benépesítésében 1777–86 között részt vett az a néhány ezer székely, aki a határőrség erőszakos szervezése elől 1763–65-ben Moldvába bujdosott. A kis határú székely községek – Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva – hamarosan túlnépesedtek és proletarizálódtak. A múlt század második felében többször fölmerült Mo.-on a bukovinai székelyek hazatelepítésének terve. Először 1883-ban az Al-Duna mellé Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve községekbe telepítettek mintegy 4000 embert (→al-dunai székelyek). 1883-ban az Arad megyei Gyorokra, 1888–92-ben és 1910-ben Dévára, 1892-ben Vajdahunyadra, 1900-ban Babsára (Temes megye), Vicére (Kolozs megye), Magyarnemegyére (Beszterce-Naszód megye), 1905-ben Marosludasra, 1910-ben a Hunyad megyei Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra még további 2500–3000 telepes költözött. A bukovinai székelyek nagy számban vándoroltak ki É-Amerikába is. Kanadában 1905–1914 között több farmertelepet hoztak létre, pl. a Hapkins, Székelyföld, Máriavölgy, Hamilton, Regina, Punnichy, Eszterháza nevűeket. Az I. világháború utáni kivándorlás folytán jött létre Brazíliában Boldogasszonyfalva bukovinai székely telep (1924). 1941-ben néhány család kivételével az egész Bukovinában maradt székelységet a magyar állam a Jugoszláviától akkoriban visszacsatolt →Bácskába költöztette. Nagy részüket az 1920 után létesített, de a magyar bevonulás miatt elhagyott szerb telepesfalvakban helyezték el. A bukovinai székelyeknek 1944 őszén a hadi események miatt ismét menekülniük kellett. 1944–45-ben Vas, Veszprém, Zala és Fejér megyék falvaiban húzódtak meg. Végül 1946–47-ben Tolna, Baranya és Bács megye kiürített német falvaiban mintegy tizenháromezren kaptak házat és földet. A bukovinai székelyek népi kultúrája hosszú ideig tartó nyelvi elszigeteltségük miatt igen sok archaikus vonást őrzött meg. – Irod. Oberding József György: A bukovinai magyarság településtörténeti és társadalomrajzi vázlata (Kolozsvár, 1939); Mikecs László: Csángók (Bp., 1941); Sántha Alajos: A bukovinai magyarok története (Kolozsvár; 1942); Belényessy Márta: Kultúra és tánc a bukovinai székelyeknél (Bp., 1958); Ősy-Oberding József: A bukovinai székelyek letelepítése a Dunántúlon (Agrártört. Szle, 1967).
Kósa László
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.