bürü, bürhíd: árkon, patakon egyszerű áthidalás gyalogosok számára. Első értelmezett előfordulása Comenius Janua c. művében bukkan fel: „Hidacskác, pallóc, boeruec, gyaloghidac: ponticuli” formulában. Gyakori a víz felett átdöntött egyszerű fatörzs használata, amelynek – különösen ha magányosan használják a faderekat – a tetejét simára bárdolják. Néha a biztonságosabb közlekedés érdekében korlátot szegeznek egyik oldalára. Előfordul, hogy egy vagy két, esetleg keresztléccel összefogott pallót fektetnek át. Gyalogjáróknak szánt híd neveként a bürü a Dunántúl déli felében ismeretes. A néhány pallóból, deszkából készült hasonló híd neve a Kisalföld egyes részein linka, a nyelvterület É-i, ÉK-i sávjában palló, Háromszékben zséje. A Közép-Tisza vidékén, a Nagykunságban, a Sárréten a bürü úgy készült, hogy a határt barázdáló ereken a víz tükrére nádkévéket fektettek, majd az egész alkotmányt összekötözték gyékénnyel, fűzfagúzzsal. Megrakott szekerekkel is átkeltek a jól gúzsolt bürhídon. A bürü szó a 14. sz. óta mutatható ki nyelvünkben, valószínűleg déli szláv nyelvből került a magyarba. Kezdettől a →hídnál kezdetlegesebb, gyengébb közlekedési építmény megnevezésére szolgál. – Irod. Györffy István: A Nagykunság és környékének népies építkezése (I–II., Népr. Ért., 1908); Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai (Bp., 1955); Szentmihályi Imre: Bőrhíd (Ethn., 1974).
A turistvándi (Szabolcs-Szatmár m.) vízimalom hídja (bürü)
Filep Antal–Paládi-Kovács Attila
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.