bútorkészítés
bútorkészítés: Európa-szerte, így Mo.-on is főleg háziiparosok és tanult kézművesek feladata volt. A magyar parasztság a bútorokat mint reprezentációs tárgyakat ismerte meg a középkor folyamán, ezért a kiemelkedő szerepű darabokat – pl. családfői → szék, → karosszék, → téka, melyek a lakás fő helyére, a → szentsarokba és környékére kerültek, ill. a kelengyés → láda, – lehetőleg hozzáértővel készíttették. Házilag elsősorban a hétköznapibb szerepű vagy a rájuk kerülő textília által eltakart bútorok készültek. A különböző mesterségi szinten előállított bútorok aránya az idők folyamán, ill. vidékenként állandóan változott, egyre inkább eltolódva a mesteremberek gyártotta bútor felé. Kezdetben mindennemű bútorkészítéssel az ácsok foglalkoztak, s idővel megjelentek a bútorkészítéssel foglalkozó háziiparosok is. Az → ácsolt láda készítésének erdős vidékeken külön specialistái voltak, néha teljes faluk lakossága, akik nagy területeket láttak el termékeikkel. Kisebb eladói körzetük volt a székfélék, ill. a → dikó készítőinek. A magyar parasztságnál a 16. sz.-tól kezdett megjelenni az → asztalosbútor, elsősorban a láda, de a berendezés egészében csak a 18. sz.-tól tudta fokozatosan kiszorítani az ácsok és háziiparosok munkáit. – Irod. Haáz Ferenc Rezső: Udvarhelyszéki székely famesterségek (Kolozsvár, 1942); Viires, A.: Eesti rahvapärane puutööndus (Tallinn, 1960); Deneke, B: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972); ifj. Kós Károly: A vargyasi festett bútor (Kolozsvár, 1972).
K. Csilléry Klára
