cenzár
cenzár: 1. az a személy, aki a jószágkereskedelemben hivatásszerűen vagy alkalmilag ajánlotta, közvetítette, elősegítette az üzletkötést, de maga sohasem vásárolt. Nevezték még cincárnak, közvetítőnek, komendálónak, szenzálnak vagy nyelvújítás kori kifejezéssel alkusznak is. A vásár élősdijének tartották. Közreműködött az → alkuban, akár közvetlenül, akár úgy, hogy az önálló ügyletkötés szándékát színlelve, a megbízó érdekében az ár emelésére vagy csökkentésére igyekezett hatást kifejteni. Megbízásokat vállalt és azok teljesítése fejében díjat kötött ki magának. Tanácsot adott, a vásár adminisztrációját (pl. járlatlevél-kiváltás stb.) végezte stb. A cenzárpénzt rendszerint mindkét féltől felvette; ez vagy fix összeg, vagy százalékszerű kikötés volt, a helyi szokástól függően, amely a lókereskedelemben már akkor is járt, ha a cenzár megfogta a jószág kötőfékét, mert ez azt jelentette, hogy megtörtént a közvetítői megbízatása. Sokszor tanúsított tolakodó magatartást, és csak úgy lehetett szabadulni tőle, ha a vevő nyilvánosan kijelentette: cenzárt nem fizet. A cenzárok virágkorukat a múlt század végén és a század első évtizedében élték, a harmincas évek végére jelentőségük csökkent. – Irod. Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán (Bp., 1968). – 2. borhajhász: borkereskedő vagy kocsmáros helyi megbízottja, aki az eladó borokat felkutatta. Valószínűleg latin eredetű szó (lat. sensal ’ügynök’). Sorba járta a → borosembereket, s ha a felajánlott bort jónak találta, lepecsételte és foglalót adott rá. Amikor elegendő mennyiség gyűlt ily módon össze, akkor értesítette a kocsmárost, aki kocsival, hordókkal odautazott és elszállította a bort. Akinek eladó bora volt, az legtöbbször maga ment el valamelyik ismerős cenzárhoz és felajánlotta neki. Ha sikerült a vásár, a gazda fizetett a cenzárnak. A kocsmáros vagy borkereskedő pedig a vásárolt bor után százalékot adott. A cenzároknak a múlt század második felében már kialakult vásárlókörzeteik voltak, amelyek megtartására erősen ügyeltek. (→ még: borkereskedő)
Tárkány Szücs Ernő–Égető Melinda
