cinkotai kántor, a: →Mátyás-mese, ill. annak hőse. A mese cselekménye: a cinkotai plébános egy régi okirat alapján apáturaságot kér Mátyás királytól. Mátyás hajlandó teljesíteni a kérését, ha megfelel három kérdésre (vagy Mátyás király – József császár – országjáró útja során feliratot lát: „Bú és gond nélkül élek”. Megharagszik s a ház gazdáját maga elé rendeli, hogy feleljen meg három kérdésre: a) Hol kel fel a nap? b) Mennyit ér a király? e) Mit gondol a király? – A pap nem mer a király elé menni. A részeges kántor vállalkozik rá, hogy a plébános ruhájában megfelel a király kérdéseire: a) A királynak Budán, neki Cinkotán. b) Isten után első a király. Ha Krisztusért 30 ezüstöt adtak, a király megér 29-et. c) A király azt gondolja, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig csak a kántorral. Mátyásnak megtetszenek a cinkotai kántor válaszai, felkínálja az apáturaságot, de az áthárítja a plébánosra, csak azt kéri, hogy Cinkotán nagyobb legyen az icce, mint másutt. (AaTh 922) A világhírű mese több redakciója is ismeretes nálunk. Egyiknek a forrását is ismerjük: Kis János Elmés mulatságok, ill. Jókai Mór A magyar nép élce szép hegedűszóban c. gyűjteménye („A cinkotai plébános régi okmány alapján apáturaságot kér ...”). A feliratos redakció II. Frigyeshez, Mátyás király, majd II. József sors- és pályatársához kapcsolódik, tehát a legújabbak közül való. Az ehhez kapcsolódó magyar változatok könyvforrása nem ismert, de megléte valószínűnek látszik. A mese első változatát a 9. sz.-ban jegyezték fel az egyiptomi koptok között. Európában a 13. sz.-ban vált ismertté. A 15. sz.-ban farsangi játék formájában is előadták. (Nálunk Balog István írt színdarabot belőle a 19. sz. elején, ezt a 80-as években fel is újították.) Míg az európai változatok nagy része viszonylag korai, s írásbeli előzmények alig befolyásolták, a magyar változatok, különösen a legújabban feljegyzettek írott forrásokra vezethetők vissza. – Irod. Anderson, W.: Kaiser und Abt (Helsinki, 1923; FFC XLII); György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934); Bárdosi János: Szentivánfai anekdoták (Szombathely, 1961); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); de Meyer, M.: Le conte populaire flamand (Helsinki, 1968; FFC 203); Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék (Bp., 1971; UMNGy XVI).
Kovács Ágnes
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.