cserge: Erdélyben és a moldvai magyaroknál elterjedt, két-négy szélből összevarrt, vastag, hosszú szőrű takaró, mely gyapjúból, szegényebbeknél félgyapjúból szőtt, s felülete ványolás után kifésült. Egyéb elnevezései: cserga, csörge, serge. Marhaszőrből (maszók) vagy kecskeszőrből való változata a széjas cserge. Általában háziiparilag állították elő. A cserge vagy festetlen, fehér és szürke színű, vagy leginkább egyszínű vörösre festett, de lehet színes csíkos, esetleg kockás. – A 14–17. sz.-ban a sátor készítésére való ponyvát is nevezték csergének (csergesátor, csergelepel). Takaró pokrócként a cserge a 15. sz. óta mutatható ki. Már a 16. sz.-i Kolozsvárott szegényebb háztartásokból említik. A 19. sz.-i parasztságnál a cserge főleg ágybeli takaró, ill. →padtakaró és →falvédő, továbbá kocsitakaró és lópokróc. Moldvában szegény helyen a cserge hatására vastag, sötétre festett kenderfonálból egyszínűre vagy csíkosra szőtt takaródzó →lepedőt is használtak (békaványoltacserge). – Irod. N. Bartha Károly: A cserge készítése az udvarhelymegyei Bágyon (Népr. Ért., 1932); Lükő Gábor: Moldvai csángók kendermunkája (Népr. Ért., 1934); Lükő Gábor: A moldvai csángók (Bp., 1936).
K. Csilléry Klára
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.