dallamparódia
dallamparódia: mai értelemben, mint az eredeti görög szóhasználatban „tréfás éneklés” valamely éneknek vagy zeneműnek kifigurázása, torzító utánzása. A reneszánsz idején az átdolgozott, új szöveggel ellátott zenemű elnevezésére is használták, minden tréfás mellékíz nélkül (pl. missa paródia = misévé átdolgozott madrigál vagy motetta), tehát a jelentés közel állt a → ráhúzáshoz (kontrafaktum), ami főként a világi és vallásos szövegek kölcsönös cseréjére vonatkozott. A dallamparódia persziflázs jellege főleg komoly tartalmú énekek szövegének kiforgatásában jelentkezik. A magyar népzenében legismertebbek a siratóénekek dallamparódiái, valamint liturgikus recitatívok felhasználása társas szórakozásra (lakodalmi és fonójátékokban). A kisgyermekek utánzó játékai (pl. → gyermeklakodalom) legtöbbnyire még nem jutnak el a dallamparódia-jellegig. – Irod. Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III/A–B. Bp., 1955–56); Siratók (A Magyar Népzene Tára, V. Bp., 1966).
Rajeczky Benjamin
