daróc
daróc: 1. gyapjúposztó. – 2. az ebből a posztóból készült kabátféle felsőruha. – A szó eredete ismeretlen. Első előfordulása 1349, de itt nem világos, hogy anyag vagy ruha értelemben. Szürke posztó jelentésben 1493-ban fordul elő először. Ruha értelemben 1560-ból van róla az első biztos adatunk. Az írásos említésekben a → szokmány, a kankószűr, a → zeke, a → condra és a → kacagány szinonimája. A szó Erdélyben általános, bár vannak rá alföldi, szegedi és bihari adatok is. Anyaga a Székelyföldön a cedele-, condra-, daróc-, harisnya- vagy zekeposztónak nevezett négynyüstös, ványolt posztó. E posztók szürke, barna, fehér vagy fekete színe jórészt a juhok gyapjának természetes színe is. Szabásában a daróc a → szűrhöz hasonlít, ámbár jóval kisebb annál: egyenes, varrás nélkül forduló válla, oldaltoldása, az ujjak beillesztésének módja és az egész ruha derékszögűsége miatt. Elejének rézsútos csukása ugyan megkülönbözteti a darócot a szűrtől, de maga a rézsútos csukás is régi keleti elem a magyar öltözetben. Régebben nyakba vetve, panyókán viselték, s a nyaknál szíjjal erősítették össze. – Irod. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból (I–VI., Pest., 1868–Bp., 1873); Györffy István: A kaczagány (Népr. Ért., 1912); Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938); Gáborján Alice: Három magyar népi posztóruha (Népr. Ért., 1972).
Daróc eleje és háta (20. sz. eleje, Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Férfiak darócban, prémes sapkában, elölről és hátulról (20. sz. eleji viseletben, Köröstárkány, v. Bihar m.)
Gáborján Alice
