debreceni pipa

Full text search

debreceni pipa: A nagy múltú debreceni fazekassághoz kapcsolódva valószínűleg a 17. sz.-tól égettek pipát. Mivel azonban a dohányzást rendelkezések tiltották, eleinte titokban. Még 1703-ban is csak a fazekasmesterek özvegyeinek engedte meg a pipagyártást a debreceni tanács azzal a feltétellel, hogy egyetlen egyet sem adnak el helyben. A 18. sz. végére virágzó kisipari ágazattá vált a debreceni pipagyártás. Már nemcsak kiegészítő foglalkozásként űzték a fazekasmesterek, hanem sokan kizárólag pipagyártásra szakosodtak. A 19. sz. első felében átlag évi 10 millió pipa készült a városban. Nagy részét távoli városokban árusították, jutott belőle jelentős tételben Angliába és Hollandiába is, ahol a matrózoknak rendelték a kereskedők. – Pipagyártásra a legfinomabb vörös agyagot használták, amelyet a város közelében termelték ki. Gondosan tisztították, hogy a legapróbb kavicsok se maradjanak benne. A képlékennyé tett agyagot tenyérrel apró rudakba sodorták. Előre elkészített fa- vagy cserép formával kézi erővel nyomták ki belőlük a pipákat. Az első szárítás hűvös helyen történt, hogy ne repedezzen meg. A szikkadt agyag pipatestbe ezután karcoltak díszítést, cifrázást. Újra szárították, majd speciális alakú cserépből készített égetőedénybe helyezve rakták kemencébe. A „veres pipa” mellett nagy számban készült „fekete pipa” is, amelynek színét égetés utáni lefojtott füstöléssel alakították ki. A kiégetett pipatesteket rezezték és kupakkal látták el, a korabeli rendelkezések ugyanis tiltották a kupak nélküli pipák használatát. A rezezés és a kupakolás eleinte kiegészítő-bedolgozó foglalkozás volt, később a pipagyártás fellendülése után vált önálló mesterséggé. Ugyanígy önállósodott a pipaszárkészítés. A pipaszárat („csutorát”) fekete gyűrűfa (lat. Acer tataricurn) vagy kökényfa (lat. Prunus spinosa) ágából faragták, üregét tüzes dróttal fúrták ki. – A múlt század derekán és második felében Debrecenben több mint harmincfajta pipát készítettek, Ezek közül híres volt a nagy és hosszú fejjel, aránytalan rövid nyakkal készült „makrapipa” és a „tányéros pipa”. Az utóbbit széles „tányérral” látták el a nyakánál és a szájánál, amely szintén agyagból készült. – A debreceni pipagyártás a 19. sz. végén a gyári agyagpipák tömeges piacra kerülésével párhuzamosan rohamosan hanyatlani kezdett. Az 1930-as években teljesen megszűnt. – Irod. Ecsedi István: A debreceni cseréppipa (Debrecen, 1932).

Az utolsó debreceni pipakészítő, Kiss Gábor utánfüstöli a fakó fekete pipákat (Eredetije a Déri Múzeumban)

Piparezező munkában

Pipázó tógátus deák a 18. sz.-ból. Eredetije Csokonai József kéziratos Naplójában, a Déri Múzeumban

1. Agyagból égetett pipaforma 2. Pipaforma nyitva 3. Agyagból égetett pipaforma

Tányéros pipák díszítései. 1–6 tányérdíszítés, a többi nyakdíszítés

1. Palatinszky-pipa 2. Nagy jobbágypipa 3. Gombos pipa 4. Hordópipa 5. Csillagos vagy kis juhtérgy pipa 6. Subrik pipa

Nagy makrapipa vagy csalópipa

1–2. Nagy makrapipa szájtányérja

Csikós bojtár, pipáját a csizmaszárban hordja

1. Pendelykorcú vagy húzogatott pipa 2. Pipafej megrezezve és kupakolva

Kaszás ember. Elöl az inge hasítékában hordja a pipát

1. Makrapipa derékdísze 2. Tányéros rezes pipa

1. Hunyadi pipa 2. Becskereki pipa 3. Debreceni nagy karimás pipa

Öreg pásztor, süvegében hordja a pipát

Tányéros pipák és díszítéseik
Kósa László

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi