dédszülők
dédszülők: a gyermek viszonylatában az apa és az anya nagyszülei. A gyermek ezeknek dédunokája. A déd szláv jövevényszó, első írásbeli emléke a 13. sz.-ból való. A dédapa, dédanya kifejezés a népnyelvben csak elszórtan fordul elő. Bár a fogalmat ismerik, a népnyelvi gyakorlatban használata nem általános. Hivatkozásnál inkább apám nagyapja, nagyanyám anyjaként stb. emlegetik. A dédszülők megszólítás – mivel a gyakorlatban már ritkábban fordul elő – esetleges, a szólítási formák kisebb tájegységen belül sem azonosak. A dédunokák általában azonos terminológiával szólították meg dédszüleiket mint nagyszülőiket, de valamilyen formában jelezték a különbséget, pl. a nagyapa: apó, a dédapa: öregapó. Más különböztető jelzőként említjük meg a következő, leggyakrabban előforduló formákat: koncszülők, dédnagyszülők, igen öregszülők (igenöregapám, igenöreganyám), jobböregszülők, messzeöregszülők. A dédszülők és a dédunokák kapcsolata esetleges volt, gyakorlatilag nem volt jelentős.
Morvay Judit
