dekorativitás <lat. ’díszít’ szóból>: az esztétikai visszatükrözés specializálódott formanyelve, a díszítőművészet gyakorlatának alapja. A művészi →szinkretizmusból történetileg legkorábban elkülönült alkotásterület; az ide tartozó emlékek egyaránt a művészet legkorábban fennmaradt megnyilatkozásai (barlangi festészet, archaikus szobrászat, termelőeszközök és használati tárgyak díszítése, formaadása). A dekorativitás kifejezésének eszközkészlete az esztétikai tükrözés absztrakt formái: a ritmus, a szimmetria, az arány, a színviszonylatok stb.; bár fejlődésének meghatározott szakaszain a konkretizáció (figurális ábrázolások, naturalizáció) túlsúlyba kerülhet, sőt történetileg az absztrakt kifejezőeszközök is gyakran egykori konkrét képek elvont jelzéseinek bizonyulnak. – Irod. Lukács György: Az esztétikum sajátossága (I., Bp., 1965); Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Bp., 19664); Bodrogi Tibor: A művészetetnológia helyzete és problémái (Műveltség és Hagyomány, V., 1968).
Istvánovits Márton
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.