dél-erdélyi magyarok: a Maros, a Nagyküküllő vonalától délre, a Székelyföldtől nyugatra lakó magyarok. Nagyobb csoportjuk lakik Hunyad megyében (→Hunyad megyei magyarok, →dévai csángók) és a →Barcaságban (→hétfalusi csángók). Szórványfalvaik az egykori szász székek közé beékelődő erdélyi Fehér megye (1775–1876 között Felső-Fehér megye) területén találhatók. A Székelyföld nyugati határa közelében: Ürmös, Alsórákos, Datk, távolabb Nagymoha, Kóbor, Dombos, Olthévíz, Halmágy. (E község lakói szászmagyaroknak mondják magukat.) Segesvár és Almakerék vidékén: Héjjasfalva, Fehéregyháza, Sárpatak, Keresd. A Viza és a Hideg-patak völgyében: Bolya, Mihályfalva, Vízakna, Alamor, Örményszékes, Kiskapus. A Hortobágy-patak völgyében és az Olt mellett a Vöröstoronyi-szoros közelében: Bürkös, Hortobágyfalva, Kercisora, Oláhújfalu, Salkó, Oltszakadát. A dél-erdélyi magyarok Árpád-kori eredetűek, letelepülésük valószínűleg összefügg a →székelyek korai történetével (11–13. sz.), a középkorban nagyobb területen éltek. A 16–17. sz.-i háborúk megritkították soraikat, ezt követően a szórványokban nagyarányú volt az asszimiláció. Az utolsó évszázadban a dél-erdélyi magyarok elsősorban a városokban és a kialakuló iparvidékeken (→Bányaság) szaporodtak, ahová Erdély különböző vidékeiről költöztek be. Ma a D-erdélyi régi szász városokban is jelentősebb számú magyarság él (Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Medgyes). – Irod. Gidófalvy Károly: A dombosi ref. egyház története (Bp., 1910); Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban (Bp., 1939); Vámszer Géza: Szakadát (Cluj-Kolozsvár, 1940).
Utcarészlet D-Erdélyben (Halmágy)
Kósa László
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.