életrajzi elbeszélés
életrajzi elbeszélés: részletesen elmondott és esetenként feljegyzésre került élettörténet. Míg az → élménytörténetek, igaz történetek, → realisztikus történetek meghatározott körülmények között spontánul, az életrajzi elbeszélések rendszerint mesterséges körülmények között, felszólításra hangzanak el. Folklórgyűjtők, szociológusok, írók, pszichológusok mondatják el egyes személyekkel teljes élettörténetüket, meghatározott céllal. Az elbeszélők rendszerint idősebb, nagy élettapasztalatú, tehetséges emberek, akik számára élményt jelent emlékeik felidézése, és így szívesen tesznek eleget a felszólításnak. Írott → parasztönéletrajzok is ismeretesek, szerzőik a polgárosultabb parasztgazdák közül kerültek ki. Az életrajzi elbeszélések a paraszti élet fontos dokumentumai. – Irod. Pogány Mária–Rádics József: Malteroslányok (Bp., 1958); Dobos Ilona: Szegényember vízzel főz (Önéletrajzi vallomások, Bp., 1958); Lewis, Oscar: Sánchez gyermekei (Bp:, 1968).
Dobos Ilona
