elkárhozott királykisasszony, az
elkárhozott királykisasszony, az: → hiedelemmese. Cselekménye: gyermektelen királyi pár gyermeket kíván, nem bánják, ha ördög lesz is. Kívánságuk tejesül. (A királykisasszony az ördög kedvese vagy szörnyeteg.) A királyleány eladó lány korában meghal. Halála előtt átok alatt meghagyja apjának, hogy a templom kriptájába temessék, és minden éjjel őriztessék. Az őröket reggelenként holtan találják (eltűnnek). A király magas jutalmat ígér annak, aki a holttestet megőrzi. Egy legénynek (kiszolgált katonának) sikerül egy öreg ember segítségével a feladatnak eleget tennie: első éjjel az oltár mögé, második éjjel a szószékre, harmadik éjjel a halott koporsójába bújik (láthatatlanná tevő sapkát és köpenyt vesz magára vagy bűvös kört von maga köré), a vámpír nem találja meg. Végül megváltja a királylányt és feleségül veszi (vagy az ördögök a pokolra viszik). (AATh 307 Folytatása és befejezése néha: A segítő öregember magának követeli a megváltott lány felét. Kettéhasítja, a benne levő „ördög” elszalad, az öreg újra összeragasztja, s most már tisztán, egészen jövendőbelijének adja az öreg a → hálás halott AaTh 507). A Palócföldön, ÉK-Mo.-on, Szeged környékén és Baranyában nagyon kedvelt, szórványosan a Székelyföldön és Kalotaszegen is előforduló mese, melyet a benne tükröződő hiedelemelemek tanúsága szerint valószínűleg szláv szomszédainktól vettünk át. Két jól körvonalazható redakciója és több élményelbeszélésszerű változata ismert. Egyes változatok → hiedelemmonda jellegűek, mintegy a mesei megformáltság előtti stádiumban látszanak lenni, s helyhez és személyhez kötik a cselekményt. A változatok nagy részének nincsen szilárd mesei szerkezete, a típust a kiszolgált katona háromszori elrejtőzése és a „jó vég” teszi mesei jellegűvé. A szüzsé mesévé alakulásában és a magyar nyelvterületen való elterjesztésében van némi szerepe az Erdélyi János által gyűjtött és Benedek Elek által feldolgozott, meséskönyvekben és ponyván is kiadott Sárospatak környéki változatnak. Az elkárhozott királykisasszony meséje a szláv nyelvterületen és a német nyelvterület keleti felében, a románoknál és a Baltikumban népszerű, kevés számú francia, norvég és dán változat is ismert. Az Európán kívüli változatok szórványosak. (→ ördögszerető, → halott vőlegény, → félelemkereső, a; a téma hasonlósága következtében egyes változatok keverednek „A fekete királykisasszony”: AaTh 401A meséjével.) – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (Porvoo, 1921; FFC 34.); Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC 78.); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II. Pécs, 1940); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Bp., 1960; MNKF 1.); Krzyzanowski, J.: Polska bajna ludowa (I., Wroclaw–Warszava–Krakow, 1962); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII.); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968; MNKF 4.)
Kovács Ágnes
