elöljáróság
elöljáróság: 1. a jobbágyság fennállásáig a községekben a földesúr vagy megbízottja által kinevezett vagy a falu lakói által választott helyi hatóság. Hatáskörét a szokásjog, a földesúr által kiadott rendtartás, helyenként a falutörvény állapította meg. Ez a hatáskör kiterjedt a → faluközösség mindenféle igazgatási, igazságszolgáltatási és gazdasági tevékenységére. Az elöljáróság tagjai: a bíró, 2–4 esküdt vagy hites, a 18. sz. óta helyenként a nótárius és az adószedő. A bírói tisztet a 17. sz. óta házsorjában mindenki köteles volt elvállalni. (Közmondás: „Sorba jár, mint a falusi bíróság”.) Az írásos ügyintézés kialakulása óta (17–18. sz.) lényeges intézkedéseit helyenként beírták a falu könyvébe. A különböző rendészeti és gazdasági feladatok ellátására az elöljáróságnak tiszteletbeli és konvenciós alkalmazottai voltak. A cigánybíró a cigányok, a mezőbíró és havasbíró a határbeli szántóföldek, ill. hegyi legelők feletti felügyeletet, a koldusbíró a koldusok közti rendtartást látta el. Az ármás <lat. arma ’fegyver’> és → bakter <ném. Wächter ’éjjeliőr’> a falu éjjeli biztonsága felett őrködött, a csősz és a mezőőr az erdőt és a határt őrizte. – 2. A jobbágyfelszabadítás (1848) után 1949-ig a rendezett tanácsú városokban, a kis- és nagyközségekben a helyi igazgatási feladatokat ellátó, a községi önkormányzat, a → képviselőtestület és a felsőbb hatóságok rendelkezéseit végrehajtó testületi szerv. Ebben az időben 1886-ig hatáskörét és összetételét a korábbról örökölt gyakorlat, a szokásjog és a népképviselet elvén alapuló helyi rendtartás, 1886 után több ízben módosított törvények, miniszteri rendeletek és helyi szabályozások állapították meg. A községi közigazgatás rendezése óta az elöljáróság volt felelős az országos és megyei hatóságok, valamint a képviselőtestület utasításainak a végrehajtásáért. Intézkedéseit testületileg hozta, tagjai személyükben és anyagilag is felelősek voltak intézkedéseik következményeiért. Tagjainak számát a törvény a kis- és nagyközségekben, valamint a rendezett tanácsú városokban eltérően állapította meg; egy részüket meghatározott időre választották, másokat élethossziglan alkalmazták. Az elöljáróságok munkája felett a községekben a főszolgabíró, a rendezett tanácsú városokban az alispán látta el a felügyeletet. – Irod. Szemere Lajos–Marschalkó János. A magyar községi jog (Bp., 1912); A mai magyar közigazgatás (Szerk. Mártonffy Károly, Bp., 1938); Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946).
Balogh István
