epikus törvények
epikus törvények: 1. a folklóreposz fejlődési és tükrözési elveinek összessége. – 2. szűkebb értelemben a dán Axel Olriknak egy nagy hatású tanulmányában kifejtett tételei az elbeszélő műfajok szerkezeti felépítésére vonatkozóan; a) az expozíció és a finálé törvénye (a mese elején és végén nincs cselekvés); b) az ismétlések törvénye; c) a hármasság törvénye; d) a szcenikai kettősség törvénye (két fő ellenség küzdelme); e) a szembeállítás törvénye (a hősök ellentétes vonásokkal vannak felruházva: fiatal-öreg, jó-gonosz stb.); f) az ikrek törvénye (két személy azonos szerepben lép fel, pl. a → jó és a rossz lány); g) az utolsó jelentéshordozó törvénye; h) az egységes fabuláris cselekvés törvénye; i) a cselekménykoncentráció törvénye. A. Olrik és követői a szüzsé építkezésének e valóban megfigyelhető törvényszerűségeit azonban abszolutizálták, a művészi forma természetében rejlő, mindenkorra adott sajátságainak vélték, amelyek további elemzésre nem szorulnak, keletkezésük és alakulásuk kérdése sem merül fel. Metafizikusak e „törvények” abban az értelemben is, hogy egymáshoz való viszonyuk tisztázatlan. Hasonló „törvények” tetszés szerinti mennyiségben lennének kimutathatók, mint ahogy efféle kísérletek nem is hiányoznak a polgári tudományban. – Irod. Olrik, Axel: Epische Gesetze der Volksdichtung (Zeitschrift für das deutsche Altertum, 1909. No. 51.).
Istvánovits Márton
