erdőóvó: a királyi erdőispánságok szolgáló népe a középkorban. Az erdőóvók erdei vagy erdők közelében fekvő falvakban laktak. Közvetlen elöljárójuk a tíznagy, efölött a száznagy volt, aki őket védelmi célból katonai fegyelemben tartotta. Az ország szélső vidékein határőrző szerepük is lehetett. Feladatuk elsősorban az erdő őrizete és gondozása, a királyi konyha szükségletét fedező vadászat és az erdei patakok halászata, tisztántartása volt. Az utóbbi ellátására egyes helyeken külön vízóvók is szolgáltak. A 13. sz.-ban a jobbágyság kialakulásával szervezetük fölbomlott. Vezetőik a nemességbe emelkedtek, néhány kisebb közösségüknek sikerült megtartania előjogait és kisnemesi faluvá alakulnia, nagyobb részük azonban jobbágysorba süllyedt. Az egykor erdőóvó kisnemesi községek legtovább megmaradtak Zólyom és Veszprém megyében (Szentgál). A szentgáliak 1847 telén szállítottak utoljára hagyományos szokás szerint vadhúst a bécsi udvarba. Hajdan nemesi származásuk tudatát ma is őrzik. Az erdőóvó falvakról sokfelé földrajzi nevek tanúskodnak (Végardó, Szőlősardó, Nyársardó stb.). Ismert az Ardó családnév is. – Irod. Tagányi Károly: Magyar erdészeti oklevéltár (I, Bp., 1896); Eötvös Károly: A Bakonyból (Debrecen, 1902); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959).
Kósa László
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.