esküvőre hazatért vőlegény
esküvőre hazatért vőlegény: régi stílusú → ballada. Változatait csak Moldvából ismerjük. Európa-szerte ismert az esküvőre visszatérő vőlegény (férj, asszony) téma mesében, mondában, balladában. A magyar ballada szüzséje: a legény kéri a lányt, hogy várjon három (hét) esztendeig, amíg ő katona:
Ha meg nem vársz ingem, Magad Ilonácska,
Isten engedje meg, Mikor eléjövök,
Kerek udvaridat Ki kapjam seperve,
Testi koporsódat Udvaridon lássam.
Isten engedje meg, Mikor eléjövök,
Kerek udvaridat Ki kapjam seperve,
Testi koporsódat Udvaridon lássam.
Az idő elteltével rávették a lányt, menjen máshoz. Esküvőre ér vissza a legény; a lány meglátva őt, meghal, s utána a legény is (vagy a legény megöli őt és a sírnál kedvese után hal). Néha az átokmotívum (→ átokdal) jelen idejű változatával fejezi ki a halált. Faragó József szerint századeleji népies, román nyelvű románc átvétele. A sokszor ismételt átokformula 1864-től szerepel népköltési gyűjteményekben. A teljes balladát először 1929-ben jegyezték fel. Ma 24 változatát ismerjük. A téma és a formai megoldás a régi stílusú balladákkal rokon. Erik Seemann szerint az esküvőre hazatért vőlegény balladától történetileg élesen elválik a hazatérő férj balladatéma, amelynek költői megfogalmazása az Odisszeiától kezdve divatos témája a verses lovagregényeknek, a középkori hősének-költészetnek. Az esküvőre hazatért vőlegény balladatípus gondolatvilága a fejlődés későbbi szakaszán jött létre. – Irod. Seemann, Erik: Zum Liedkreis vom ’Heimkehrenden Ehemann’ (Beiträge zur Sprachwissenschaft und Volkskunde, Lahr, 1951); Faragó József: Györgyike és Ilona balladája (Nyelv és Irodalomtud. Közl., VII. 1963); Kallós Zoltán: Balladák könyve (Bukarest, 1970).
Kriza Ildikó
