extraneus <lat.>, idegen, vidéki

Full text search

extraneus <lat.>, idegen, vidéki: a helyi birtokosoktól megkülönböztetett olyan egyén, aki másutt lakik, mint ahol birtoka van. Az extraneus általában a település határában (olykor távolabb is, pl. a szőlőextraneusok), valamilyen mezőgazdaságilag hasznosított földterület bérlője vagy tulajdonosa. Az ilyen birtoklású föld az extraneus birtok. – Az extraneus szőlőbirtokosok dézsmás szőlejük után a szőlőhegy földesurának kilencedet, az egyháznak pedig tizedet tartoztak fizetni. Emellett külön, kizárólagosan általuk fizetett adó volt a ferton vagy fertonpénz. Nagysága különbözött. Általában meghatározott mennyiségű zabból vagy árpából, kappanból vagy tyúkból, kalácsból és bizonyos összegű pénzből állott. Éppúgy bele tartoztak a hegyközségi szervezetbe, mint a helyben lakó szőlőbirtokosok. Az extraneus szőlőbirtoklás a középkortól ismert jelenség. A debrecenieknek már a 13. sz.-tól voltak szőleik az Érmelléken. A 14–15. sz.-ban a szegedieknek a Szerémségben, a kecskemétieknek ugyancsak a Szerémségben és Baranyában, a felföldi Kaproncának Kővár vidékén voltak szőlőbirtokaik. A parasztság és a városi polgárság már ebben az időben szívesen szerzett idegen határban szőlőbirtokot. A török előrenyomulása némely borvidékeket elpusztított, másokat viszont fellendített és erősen kitágította az extraneus birtoklás kereteit. A 16. sz. közepén a szekszárdi dombokon pesti, ráckevei és kalocsai polgárok is birtokoltak szőlőt. Még nagyobb méreteket öltött ez a jelenség a Hegyalján, ahol ebben az időben az évi bortermésnek több mint a felét kassai, eperjesi, bártfai polgárok szüretelték. Ennek oka abban rejlik, hogy a szerémségi borvidék elpusztulásával fellendülő hegyaljai bortermelés fő piaca Lengyelo. volt. Ezt a kereskedelmet pedig a felföldi városok tartották kezükben. Az extraneus birtoklás a borkereskedelem hanyatlásával, a mennyiségi termelés és a sík vidéki szőlők térhódításaival a 19. sz. elejétől egyre inkább elvesztette jelentőségét. ( még: történeti borvidék, borkereskedelem, szőlőbirtoklás). – Irod. Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században (Népr. Ért., 1955); Orosz István: A hegyaljai mezővárosok társadalma a XVII. században különös tekintettel a szőlőbirtok hatásaira (Agrártörténeti Tanulm., 1960); N. Kiss István: A mezőgazdasági termelő népesség fluktuációja és extraneus birtoklás Hegyalján a 16. század második felében (Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Bp., 1966); ifj. Szakály Ferenc: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526–1566) (Klny. Tanulmányok Tolna megye történetéből, II., szerk, Puskás Attila, Szekszárd, 1969).
Égető MelindaTörök Katalin

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi