fecsegő asszony, a
fecsegő asszony, a: a reneszánsz novellagyűjtemények s innen népi → trufáink, tréfás meséink (→ reális mese) kedvelt alakja. A róla szóló történetek azt a „tételt” igazolják, hogy az asszony nem tud titkot tartani. Ide tartozó, feltehetően indiai eredetű, Európa-szerte ismert mesék: a hal a barázdában, a → kolbászeső és a tojás (AaTh 1381A–E; BN 1381*, BN 1631*). A férj kincset talál (embertől vagy csak egyszerűen bizonyítani akarja, hogy az asszony képtelen a titoktartásra, ill. a világ szája megsokszorozza a titkot), s ezért képtelen dolgot állít, pl. hogy az éjszaka egy tojást tojt (egy szarka repült ki az alfeléből). Felesége jóvoltából másnap már egy egész fészekalja tojásról (madárseregről) beszélnek a faluban. Nálunk ez a mesecsoport hihetőleg a Gesta Romanorumból került a szájhagyományba (vö. AaTh 9218). – Irod. Lázár Béla: A „Gesta Romanorum” hatása a magyar népköltészetre (Ethn., 1891); György Lajos: Az anekdota (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–43); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946).
Hal a barázdában (Meseillusztráció ismeretlen szerzőtől az 1840-es évek elejéről)
Kovács Ágnes
