fejőnóta
fejőnóta: 1. fejés közben ütemesen énekelt dal, a munkadal válfaja. Általánosan ismert, az őrlődal mellett valószínűleg az egyik legrégibb daltípus. – A fejéshez tartalmilag-ritmikailag kapcsolódó kísérőének, többnyire alkalmi, rögtönzőtt gúnydal (Aki tejet, aki tejet akar venni; Balázs Dávid, be, be, be...) eredetük és típusrokonságuk még kiderítetlen. – 2. Ritmikus mondókamese, funkcióját tekintve → gyermekmese, egyes feltevések szerint – innen a neve is – fejés közben mondogatott vagy énekelt mese. Mindössze négy változata ismeretes, valamennyi Erdélyből, közelebbről a Székely-földről. Heller Bernát feltevése szerint a fenőnóta közvetve vagy közvetlenül kapcsolatban van a zsidóság körében a széder esten családi körben dalolt „Gödölye-ének”-kel. Feltevését támogatja, hogy bár a lánc nem teljesen azonos (Had Gadja: gödölye–macska–kutya–bot–tűz–víz–bika–mészáros–Halál Angyala–Isten; fenőnóta: kecske–farkas–vadász–víz–tehén(bika)–mészáros–halál), a két szöveg indulása, felépítése, meglepő egyezéseket mutat: „Hol van az a kecske, kit apám vett a vásáron félgarassal, félmáléval? Fejjed anyám, fejjed! Hol van az a farkas, ki megette azt a kecskét, kit apám vett a vásáron...” stb. (MNK 2018B*; vö. „A bot és a bak”; MNK 2018B*) Bár a típuscsoportok (AaTh 2030–2034) számos redakciója ismeretes Európa-, sőt Eurázsia-szerte, a fejőnótának közel eső folklórpárhuzamáról nem tudunk. – Irod. Gálos Rezső: Fejőnóta (Ethn., 1905); Kodály Zoltán: A magyar népdal strófa-szerkezete (Nyelvtud. Közl., 1906); Szendrey Zsigmond: Falucsúfolók (Ethn., 1926); Heller Bernát: Chad Gadja (Bp., 1939; IMIT Évkv); Haavio, M.: Kettenmärchenstudien (I–II., Helsinki, 1929, 1932; FFC 88, 99); Taylor, A.: Formelmärchen (Hdwb. des deutschen Märchens, II., 3. Berlin–Leipzig, 1935); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Népr. Kutatócsoport Adattárában); Seres András: Madárka, madárka, merre szállsz..? Élő gyermekfolklór (Megyei Tükör, Sepsiszentgyörgy, 1972).
Katona Imre–Kovács Ágnes
