fejőszék
fejőszék: fejéskor használt alacsony, többnyire 20–30 cm magas, rendszerint támla nélküli szék. – 1. Mo.-on istállóban, tehénfejéshez a legáltalánosabb volt a négylábú, négyszegletes lapú → gyalogszék; már Comenius Orbis Pictus-ában (1669) is ilyen látható. Juhfejéshez is gyakori a gyalogszék, de egységes forma nem alakult ki. Elterjedt a keskeny tégla alakú ülés három lábbal, de négyszegletes négylábú, kerek és félkörös lapú, háromlábú fejőszék is használt. – 2. Juhfejőszéknek a Dunántúlon gyakori a homorú lapú, négylábú gyalogszék, melyen lovaglóülésben fejnek (nyeregszék). 3. A lovaglóülésben használt fejőszék egyes helyi jelentőségű változatainál a sajtár rögzítése is meg volt oldva, pl. azáltal, hogy az ülés egyik vége kampós kialakítású (Szentgál, Veszprém m.) vagy úgy, hogy a deszka végébe kerek nyílást vágtak (Mánfa, Baranya m.). – 4. Egészen ritka a támlás fejőszék, melynél az alacsony, keskeny támla a fejő elé kerül az előrecsúszás megakadályozására (Kalotaszeg). – 5. Időszaki szállásokon juhfejőszék gyanánt mesterséges földhalmot is emeltek, ill. használatos volt a → taplószék, az áglábú szék, a fejőtőke (→ tőkeszék), az Alföldön a fejőzsombó (→ zsombékszék) és a → lókoponya ülőke. – 6. A lókoponya fogytával a Hortobágyon a 19. sz. végén kialakították a lécekből összeállított oldalú ülőkét. Hegyvidéki pásztorok juhászai olykor kőből való fejőszéket használtak. – 7. Főleg dunántúli uradalmi tehenészetekben alkalmazták a 19. sz.-tól az egylábú, kerek, esetleg kupás ülésű, derékra szíjazható fejőszéket. Ezzel a fejő másik tehénhez mehet anélkül, hogy a széket kézben kellene odavinnie, ill. egyáltalán kézzel megfognia. Ez a fejőszék-forma Ny-Európában általános; már a 18. sz.-tól ismertek ékrovásos faragású népi változatai az alpesi országokból. – Irod. Baud-Bovy, Daniel: Peasant Art in Switzerland (London, 1924); ifj. Kós Károly: A kalotaszegi kosarazó juhászat (Miscellanea Ethnographica, Erdélyi Néprajzi Tanulm. szerk. Gunda Béla, Kolozsvár, 1947); Krüger, Fritz: El mobiliario popular en los países románicos (Coimbra, 1963); B. Sergő Erzsébet: Dunaújvárosi (Pentelei) népi bútorok (Alba Regia, 1963); Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Fejőszékek
K. Csilléry Klára–Földes László
