félnépi folklór
félnépi folklór: az osztálytársadalmak alávetett, de nem kizsákmányolt osztályainak (és rétegeinek) közösségi jellegű társadalmi tudata, a kizsákmányolt osztályok folklórjának megfelelő kategória. Voltaképpen ide tartozik a hivatásos és a folklór jellegű művészet közötti számos átmeneti forma (diákok, városi lakosság, céhek, bizonyos mértékig a munkások folklórja), ezenkívül a népies és népszerűsítő kulturális termékek (ponyva, kalendáriumok, iskolakönyvek) egész sokaságában található folklór jellegű alkotások és jelenségek összessége. Tartalmilag a folklórhoz hasonló témák és művészi eljárások jellemzik ugyanakkor megfigyelhető benne az egyéniség fokozottabb szerepe. A hagyományozás nem csupán szóbeli lehet, és a közösségi jelleg természetesen a nem kizsákmányoltak megfelelő csoportjára jellemző. Általában a nyomtatás és az iskoláztatás elterjedésével jelentősége fokozódik, és minden közösségi jellege ellenére is az írásbeliség alapján áll. Különböző jellegű jelenségeket soroltak ide, amelyek külön-külön értelmezendők (→ munkásfolklór, → népiesség,→ ponyva, → népkönyv, → városi folklór); voltaképpen közösségi kultúra terméke, de nem értelmezhető sem a közköltészet, sem a tömegkultúra kategóriáival, ezeken belül megkülönbözteti az, hogy a hajdani folklórral azonos jellegű és terjedelmű. Az uralkodó osztályok kultúrája és a folklór közötti kölcsönös kapcsolatok (bár nem kivétel nélkül) zömmel a félnépi folklór segítségével történnek (→ folklór). – Irod. Pogány Péter: Folklór és irodalom kölcsönhatása a régi váci nyomda működése nyomán (1770–1823) (Bp., 1959); Lowenthal, Leo: Literature, Popular Culture, and Society (Engleliwood Cffs, 1961); Ortutay Gyula: Az iskolai nevelés szerepe parasztságunk kultúrájában (Ethn., 1962); Littérature savante et litterature populaire (Paris, 1965); Mandrou, Robert: Magas kultúra és népi műveltség (Századok, 1970); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
