féloláhos, félolájos
féloláhos, félolájos: 1. az erdélyi → legényes férfitánctípus formailag legegyszerűbb keleti székely és gyimesi csángó altípusa. Szabályzatlan szerkezetű férfi szólótánc, de olykor nők is járják. Neve arra utal, hogy a táncot és zenéjét keverék jellegűnek érzik. Gyors tempójú (Mm. dhangjegy = 120–138), → esztam kíséretű zenéje hangszeres → kanásztánc-dallamokból (ardeleana, kolomejka) áll. Formakincse a közép-erdélyi legényesnél egyszerűbb, zenéhez való illeszkedése is alacsonyabb fokú. Fejlődéstörténetileg a legényes és az → ugrós táncfajta közötti átmeneti fokot képviseli, s mint ilyen, a bukovinai székely silindri, az alföldi oláhos és a mo.-i cigánytáncok legközelebbi formai rokona. A székely verbunkkal való rokonsága révén a verbunktáncokkal is kapcsolódik. – 2. A D-Nyírségben és a Szilágyságban olykor féloláhos névvel jelölik az ugrós alföldi altípusát. – 3. A féloláhos név a Küküllő vidékén viszont a → marosszéki forgatós (korcsos) páros táncot jelöli. – Irod. Lajtha László: Kőrispataki gyűjtés. Erdélyi táncok kis népi zenekarra (Bp., 1955); Martin György: Egyéni és közösségi formatípusok a népi táncalkotásban (MTA I. Oszt. Közl., 1969); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tönetud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970).
Martin György
