fentő, foglár, katka
fentő, foglár, katka: 1. hosszú kötélen vízbe eresztett ágas-bogas fadarab, ill. – újabban – erős drótból hajlított vagy vasból kovácsolt három- (négy) ágú horog, amellyel az elszakadt, fenéken maradt → véghorog zsinórját keresik meg és emelik ki. A fából készülő fentőre, kő vagy fém súlyokat kötöznek. Neve országosan féntő; Szeged környékéről katka, a Felső-Tisza vidékéről (a fentővel párhuzamosan) foglár elnevezését is ismerjük. A vasból kovácsolt változatát vasmacska néven emlegetik. Herman Ottó a svájci cölöpépítményekből előkerült ágasbogas faeszközökkel rokonította a fentőt; ezeknek az ősrégészeti leleteknek a funkcióját szintén az elsüllyedt fenékhorog és háló kiemelésében jelölte meg. A magyar fentő prehisztorikus eredete általánosan elfogadott. A szó etimológiája bizonytalan; a megfejtési kísérletek általában a belső fejlődést tételezik fel. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Bátky Zsigmond: „Fentő” és katka szavunk etimológiájához (Népr. Ért., 1933); Szabó Kálmán: A kecskeméti Múzeum halászati gyűjteménye (Népr. Ért., 1937). – 2. → küllő – 3. → ösztörü
Fentő vagy katka (Szeged). A jel nélkül kivetett fenékhorog felkutatására szolgáló faszerszám.
Szilágyi Miklós
