földközösség
földközösség: a világ majdnem minden táján különböző mértékben meglevő intézmény, amelyben a tulajdonjogot, a birtoklás és haszonvétel módját a falu határában levő szántóföld, rét, legelő, erdő, halászóvíz és nádas tekintetében a → faluközösség határozza meg tagjai vagy tagjai egy részének számára. A földközösség nyomai megvannak a Földközi-tenger melléki ókori társadalmakban, a középkor elején pedig a kelta, germán és szláv népek körében is. Nálunk a földközösség → falurendszer kialakulása óta mutatható ki, bomlása a feudális, földesúri földtulajdon kialakulásával kezdődött. Maradványai a polgári földtulajdon érvényesülése idején, a → közbirtokosságok körében és a fordulóagazdálkodásban a legújabb korig éltek. Formái: a → szabad foglalás, a faluközösség által szabályozott → nyilazás, a periodikus újraosztás, amelyeknél a határt vagy egy részét határozatlan vagy meghatározott időre ki-, ill. újraosztották. A nemesi birtokjog érvényesülése óta a falu nemes tagjai fokozatosan kivonták magukat a földközösség hatálya alól. A 18. sz. óta, a jobbágy-telekszervezet megszilárdulása után a földközösség lényegében a szántóföldi határhasználatban és erdők haszonélvezetében élt tovább. – Irod. Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon (Bp., 19502); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).
Balogh István
