fonalmosás
fonalmosás: a motringokba motollált fonal szövés előtti tisztítása. Fő formái különböző korszakokat képviselnek. 1. A → motolláról levett fonalat megnedvesítve szitált fahamuba forgatják, majd a trágyadomb közepébe gödröt ásnak, ezt szalmával kibélelik, s a hamus fonalat beletemetik. Itt hamulúgosan napokon át melegen tartják. – 2. A fahamuba forgatott nedves fonalat teknőbe rakják, s kenyérsütés után a kemencébe tolják, amelynek a száját a teljesebb átforrósodás kedvéért be is tapasztják. – 3. Lúgzókádban mint a vászonneműt (→ mosás) lúgozzák. A századfordulón még mindhárom fonalmosás mód általános volt, de a két világháború közti időben már csak a lúgzókádban lúgoztak. Mindhárom eljárás után a fonalból a lúgot tiszta hideg vízben → mosósulyokkal kiverték, kisulykolták. A fonalmosás ideje január, február: ahol tó vagy patak vizében mostak, a jégen léket vágtak, s a jégen vagy a vízben állva sulykoltak, gyakran mezítláb. Az asszonyok elgémberedő kezük és lábuk melegítésére vederben forró vizet vittek magukkal. – Irod. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
Szolnoky Lajos
