fumu
fumu: csecsemő nagyságú, pólyás gyermek alakú ünnepi kalács a zalai Hetésben és közvetlen környékén a 19–20. az. fordulóján. A főkeresztanya ajándéka, korábban a keresztelőlakoma, későbben lakodalom alkalmával. A kalács-fiúbabával mindkét helyen keresztelőt parodizáló szertartást játszanak el, majd felvágják és szétosztják úgy, hogy minden jelenlevőnek jusson belőle. A fumu készítése az I. világháborúval megszűnt. Az utolsó időben a kalács alapját három – dióval, mákkal, almával stb. megtöltött – tésztarúdból fonták össze, fejet és lábakat is alakítva. Erre az alapra az arcot, hajat, kezet, ruhát jelző tésztadíszek kerültek. A fumut gyakran pékkel készítették el. – Földrajzilag ugyanezen a területen a 15–16. sz.-ban magyarul fumolynak nevezett ’kenyér’ ünnepi alkalmakra előírt jobbágyszolgáltatás volt. Nevét (a nálunk Sopronból ismert) délnémet péksütemény-elnevezésből (Fummel) származtatják. Pólyás gyermek alakú kalács készítése – elsősorban karácsonyra – a 19–20. sz.-ban burgenlandi osztrák községekben volt gyakori. A sokszor Hausvaternek nevezett figura itteni népszerűségét összefüggésbe hozzák azzal, hogy – Kőszeggel szemben fekvő – Répcekethely kolostorának építésekor, a 18. sz. utolsó negyedében a gyermek Jézus ilyesféle szobra a kolostor védelmezője, körmeneteken is hordozott, a széles környéken jól ismert kegytárgy volt. (→ még: sütemények) – Irod. Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsaink néprajzához (Népr. Ért., 1959).
Fumu. Lakodalmi kalács felülnézetben (Zalaszombatfa, Zala m.)
Kisbán Eszter
