gazdasági evés
gazdasági evés: az alföldi juhtartó társaságok, a → gazdaságok fontosabb gyűléseihez kapcsolódó közös étkezése. Az utóbbi időben racionális okát adták: a vidám lakmározás vonzotta a tagokat, s így a gyűlésen való részvételt biztosította. (Annál inkább, mert az evés költségeinek egy személyre eső részét a távolmaradókra is kivetették.) A gazdasági evés azonban szélesebb körű hagyományhoz kapcsolódik, s e puszta ésszerű ok nem eredetére utal. A különböző gazdasági eseményekhez kapcsolódó hasonló együttevések, aratási, szüreti lakomák, régebben céhebédek, újabban a tsz-ek zárszámadási bankettjei stb. sorába tartozik. – A juhtartó gazdaságok gazdasági evésén a főétek birka pörkölt volt, amihez régen sorrendben adták a gazdatársak a birkát (vágósor, soros vágó). A pörköltet a gazdaság juhásza készítette el szabad tűzőn, bográcsban, a legutóbbi időkben is. A gazdasági evésen csak a gazdaság tagjai (férfiak) és a juhász vett részt. A gazdasági evések régebbi közösségi evéseknek és magának az evéstechnikának olyan mozzanatait őrizték meg a legközelebbi múltig, amelyek a paraszti háztartásokból már eltűntek (pl. egy asztalnál ülők közös bográcsból esznek stb.) – Irod. Ecsedi István: Gazdasági evés (Népünk és Nyelvünk, 1931. 1–3. sz.); Földes László: Egy alföldi juhtartó gazdaság (Népr. Ért., 1962); Szabadfalvi József: A gazdasági év vége és az őszi pásztorünnepek (Műveltség és Hagyomány, 1964).
Földes László
