gombolyító
gombolyító: a → motollán motringokba rendezett fonalnak → fonalmosás utáni legombolyítására szolgáló eszköz. Két fajtája használatos. 1. A leveles gombolyító általában bakláb tetején, rövid köldöktengely körül forgó, egymást keresztező lécpár (levelek), melyeknek a végén lyukakba dugott cifrafák tartják a fonalcsomót. A levelek hosszát a használt motolla mérete határozza meg: két cifrafa közötti távolságnak a motolla hosszával kell egyenlőnek lennie. A gombolyítóra helyezett fonalat kerek vagy lyukas gombolyagba gombolyítják. Az eszközfajta az egész magyar nyelvterületen elterjedt, s neve az általános gombolyító mellett Erdély K-i felén tekerő level, Ny-i felén tekerő, a Felföld K-i részén bak és baklevel, középső részén vertöke level Szabolcsban és Biharban level, levelke. A forma Európa nagy részén egykor általános volt. – 2. A takácsos gombolyító két – fakorongokból és pálcákból összeállított, – egy-egy vastengelyen egymás felett forgó henger, amelyekről a fonalköteget legombolyítják. Neve általában gombolyító, esetleg jelzős összetételben takácsgombolyító, németgombolyító. – Hazánkban a múlt század óta terjedő eszközforma, a azokon a vidékeken fordul elő a leveles gombolyító mellett, ahol → takácsokkal szövetnek, vagyis a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Kisalföldön, valamint egészen újonnan és csekély számban a háziipari tanfolyamok hatására pl. Hevesben, Borsodban, Biharban, Szatmárban.
Leveles gombolyító (általános forma)
Szolnoky Lajos
