gyimesi csángók | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

gyimesi csángók: a Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében, a Gyimesi-szorosban élő magyarok neve. Három községük – Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, és Gyimesbükk – a folyó néhány száz m széles, 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban, az ún. patakokban, szétszórt házcsoportokban helyezkedik el. Területük eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt. A gyimesi csángók a 17. sz.-tól kezdték legelőbérletként benépesíteni mai lakóhelyüket. A Gyimesi-szoros lakossága nagyobb részben csíki székelyekből, kisebb részben → moldvai magyarokból és románokból származik. Csekély termőföldjük miatt főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. A népi kultúra zárt helyzete folytán a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit őrizték meg. – Irod. Vámszer Géza: A gyimesi csángók eredete, települése és gazdasági viszonyai (Láthatár, 1940); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–1970. Bp., 1970).