gyomirtás, gyomlálás
gyomirtás, gyomlálás: a gabonavetések megtisztítása a vadon nőtt növényektől, gyomoktól és dudváktól. A gyomirtás valószínűleg az → irtás utómunkájaként jelentkezett a gabonatermesztés munkafolyamatában. Akkor nyert nagyobb jelentőséget, amikor kaszával kezdtek aratni, mert ezután nem kerülhették ki úgy a gyomot, mint sarlóval. Újabb voltát tanúsítják változatos helyi elnevezései is: szúrókázás, gordonyozás, juszapirtás, tüskelöködés, aszatolás stb. A gabonákat leginkább a mezei aszat (gordony, szúró, tüsök, lat. Cirsium arvense), ill. a konkoly (lat. Agrostemma githago) ellen kell védeni. Az aszat elnyomja a fiatal növényt, ritkítja a termést, aratáskor szúrós levével akadályozza a marokszedők munkáját. Ezért tavasszal, amikor még alig egyaraszos a vetés, kigyomlálják közüle. A Dunántúl és a Felföld dombos-hegyes vidékein, ahol erdei irtásföldeket még a múlt században is nagy területen törtek föl, görbe késsel (gordonyozó) vagy sarlóval, lehajolva vágták el az aszat gyökerét. Itt a gyomirtás eszköze és módja leginkább emlékeztet az irtásföldek örökszántóvá alakításának első esztendeire, amikor a vetés még nagyon gyomos volt, és irtókésekkel intenzív gyomirtást kellett végezni. Az Alföldön és az utóbbi évtizedekben az ország más területein is az → ösztökéhez hasonló hosszú nyelű böködőket használják gyomirtásra. Az aszatoló, irtóvas, gyomlálóvas stb. 100–150 cm hosszú pálca, melynek végére kovácsoltvas, V alakú vagy egyenes végű lemez van erősítve. Eredetileg rövidebb nyéllel (20–40 cm) a köles tisztításának eszköze volt. Főleg mohart böködtek ki vele. Ilyenformán a gyomirtás munkája állva végezhető. A gabonák gyomirtása a fiatal családtagok munkája, görbe késekkel inkább az asszonyok, hosszú nyelű böködőkkel a férfiak is dolgoznak. – A kapásnövények gyomirtása kapával, a veteményeké általában puszta kézzel történik. – Irod. Imre Samu: A felsőőri földművelés (Debrecen, 1941); Takács Lajos: A szántóföldi irtás kérdéséhez (Ethn., 1964).
Kósa László
