had
had: a köznyelvi hadsereg jelentés mellett a népnyelvben aktív rokoni-baráti csoportot jelölő kifejezés. Elsősorban a Zagyvától keletre eső területeken, az ún. palócoknál, a Jászságban, az Alföldön, szórványosan az Alföld peremterületén és a Dunántúlon használatos. Erdélyben és Ny-Dunántúlon ebben az értelmezésben ismeretlen. Az északi területeken hadnak mondják az együtt élő nagycsaládokat vagy rokon kiscsaládokat, a differenciált társadalmú Alföldön viszont rokon, szomszéd, jóbarát aktív, összetartó, egymást segítő csoportját jelenti. A 17. sz.-ban a török utáni idők újratelepülésének időszakában a hadak egy-egy falurészt szálltak meg, amelynek nyomai mind a mai napig megmaradtak, innen ered a „hadas település” szakkifejezés. Ebben az időben a megtelepült hadak gazdasági alapja a közös, egymás közelében fekvő külső és belső telek, a közös állatállomány, a csoportos település, valamint a rokonsági, baráti szervezésű gazdásági tevékenység volt. A 19. sz. végére a had közös gazdasági alapját elvesztve aktív rokoni, ill. rokoni-baráti csoportra szűkült le. – A 19. sz.-ban a had mindkét formájában a településen belül elsősorban közös érdekvédelmi csoport, amelyben nemcsak az apaági rokonság, de a családbeli asszonyok s ezek rokonsága is beletartozott, alkalomadtán csatlakoztak hozzájuk a szomszédok, barátok, cselédek s ezek családtagjai. Ilyen alkalmak voltak pl. a követválasztások, sérelemmegtorlások, házasítási akciók, munkaszervezetek kialakítása stb. Bár a had magja rokonsági szerveződésen alapult éppen aktivitásánál, társadalmi potenciájánál fogva, a nemzetséggel ellentétben nem volt jelentős tagjai számára a leszármazás kérdése, bár a hadon belüli tekintély sorrendjében figyelembe vették. Ugyancsak nem számították bele a hadba a meghalt ősöket sem. A had érdekei szerint az Alföldön rokonok, műrokonok, cselédek, elszegényedett rokonok, tulajdonképpen mindenki, akire számítani lehetett, hozzá csatlakozhatott, előnyeiből részesülhetett. Az É-i területeken a palócoknál a had erejét felnőtt férfitagjainak száma, a rokonság nagysága, tudata, továbbá a falu társadalmában elfoglalt helyzete határozta meg. Hogy a had legjellemzőbb és legszükségesebb tulajdonsága a tömeg, a sokaság volt, a egykori értéke is ebben rejlett, az a társadalom véleményében is tükröződött. Sok esetben tekintik a hadat félelmesnek, veszedelmesnek, akikkel kikezdeni nem volt tanácsos. – A népnyelvben is kiveszőben van a had rokonsági csoportként való használata, ill. elmarasztaló, csúfoló csengése lett. – Irod. Morvay Judit: A had és nemzetség fogalmának körülhatárolása (Ethn., 1966).
Morvay Judit
