hadnagy
hadnagy: 1. a nemesi község elöljárója, vezetője, akit a közbirtokossági közgyűlés (→ nemesi közbirtokosság) választott meg a nemesek közül (főnagy, felügyelő, princpális is volt a neve). A felmerülő igazgatási és igazságszolgáltatási ügyekben bírótársakkal (assessor) együtt ítélkezett, gazdasági (pl. közös erdő használata) kérdésekben egyedül vagy nagyobb jelentőségű ügyekben a közgyűlés meghallgatása, állásfoglalása után intézkedett. Hatáskörére, illetékességére, eljárására nagyjából ugyanazok a szabályok érvényesültek, mint a községi és a városi → bíróéra. Mezővárosokban, ahol nemesek is laktak, a bíró helyett a hadnagy volt illetékes velük kapcsolatban. – 2. szabad királyi városokban az utca, mint igazgatási egység élén a hadnagy állt, mezővárosokban pedig a bírónak nyújtott segítséget rendészeti kérdésekben. – 3. a Kiskunságban a 18. sz.-tól a kertek és a legeltető puszták közbiztonsági szolgálatát ellátó tisztség neve. A kerület szintjén a districtuális és a mezei komiszáros járt el. A városi hadnagy az utcahadnagyokkal, a tizedesekkel, dárdásokkal, botos és vasvillás strázsákkal főleg az istállókra és kertekre felügyelt, az éjjeli csavargókat elfogta, a bitangoló embereket → fogdába vitte. A pusztázó hadnagy a közbiztonsági szolgálaton kívül a közigazgatási rendelkezések végrehajtója is volt. A → pusztabíró az engedetlen emberért a hadnagyot küldte, és ez a hadnagynak nyargalópénzt fizetett költsége fedezetére. (→ még: kuriális község, → parasztvármegye) – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Szeged, 1936); Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp., 1946).
Tárkány Szücs Ernő
