haladó: a feudális jog szerint a halászóvíz tulajdonosának a jobbágyok (vagy városi polgárok) által a halászatért fizetett szolgáltatások összessége. Rendszerint a zsákmány meghatározott hányadának beszolgáltatását jelentette. A megkövetelt hányad koronként és vidékenként eltérő volt. A 14. sz. végi törvények igyekeztek egységesíteni a haladót, meghatározván, hogy a folyóvizekben fogott halnak harmada, a mocsarakban, holtágakban fogottnak fele illeti a földesurat. Ilyen magas hányadot azonban csak a legértékesebb halasok után, ill. abban az esetben követeltek, ha a halászeszközök is a földesúréi voltak. Esetenként a zsákmány negyedével, sőt tizedével is megelégedett a tulajdonos, ill. a zsákmányhányad helyett (máskor amellett) meghatározott napon (főképp pénteken) rendszeresen ebédhal szolgáltatására kötelezte jobbágyait. A szabad királyi városok polgárai a kamarának fizették a haladót; ilyen jellegű a hódoltság kori Szeged haladója is, mely csekély mennyisége miatt alig több jelképes ajándéknál. A mennyiségét mindenkor jelentősen befolyásolta a helyi szokásjog, így a jobbágyi szolgáltatásnak ezt a formáját nem tekinthetjük rendszeres és pontosan kodifikált adófajtának. A feudális bérleti formák elterjedésével különösen csökkent a haladó jelentősége. A bérleti összeg (még ha jobbágy vagy jobbágyközösség fizette is földesurának) már nem tekinthető haladónak. (→ még: halászati jog, →szabad halászat) – Irod.Degré Alajos: Magyar halászati jog a középkorban (Bp., 1939).
Szilágyi Miklós
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.