halászbokor
halászbokor: halászok nagy- vagy kerítő hálóhoz társult csoportja, amelynek belső életét és munkáját a minden tagra kiterjedő szokásjog szabályozza. A halászbokor a zsákmányon meghatározott kulcs szerint osztozott, és szállását, élelmezését is rendszerint közösen oldotta meg. Egyéb elnevezése: hálósbanda, hálósparti; bokor, felekezet, kompánia, kötés, parti. A → bokorgazda vezető szerepe és munkaköre valamivel jobban elkülönült, mint egyéb → bandákban, sőt a tagság is rendszerint mesterekre, legényekre és inasokra oszlott. Az egy halászbokorhoz tartozó tagok száma vidékenként és az általuk kezelt szerszám méretétől függően változó: 4–12 ember alkothat egy halászbokort. A nagyhálós halászbokrokban volt gazda, halász (vagy legény) és inas; mindezek lehették önálló vállalkozók vagy egy bérlő alkalmazottai. A könnyebb, de nagyobb szakértelmet igénylő munkát végezték a mesterek, gazdák (kormányzás, hálóvetés, laptárosság, paraszedés stb.), a nehezebb vagy piszkosabb feladatokat (evezés, alinszedés, mosogatás) a legények és inasok. Az inas az élelmen, szálláson és egyéb alkalmi (a fogástól függő) összegen kívül állandó fizetést nem kapott, a legény a hetibérért és a kosztért, a halász pedig – míg nem volt saját szerszámja – a fogás (halzsákmány) bizonyos hányadáért dolgozott. A szövetkezeti halászok a lehetőséghez képest felváltva végezték a munkaköröket. – A halászbokor közös élelmét részben a gazda, részben a kifogott zsákmány szolgáltatta; ebédet együtt főztek; a halászlét az egyik legény készítette, a tésztát a mester (gazda) gyúrta hozzá; a levest közös tálból kanalazták. A tüzelőszerzés és a mosogatás az inas dolga volt. (→ még: szakácsparti) – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Solymos Ede: Banda-bokor-brigád (Halászat, 1956); Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961); Szilágyi Miklós: Halászati üzemformák a Tisza vidékén a XVIII–XX. században (Ethn., 1975).
Katona Imre–Solymos Ede
