halottak miséje
halottak miséje: az éjjel miséző halottakkal kapcsolatos hit a → kísértet képzetkörébe tartozik. Az ország több helyén azt tartották, hogy karácsony éjjelén a halottak, ill. az üdvözült lelkek misét tartanak, esetleg barátköntösben; ezért éjféli misére a beharangozás előtt nem volt szabad bemenni, mert ilyenkor van a halottak miséje. E hit → hiedelemmondai megfogalmazása a nyelvterület egészén ismert. A monda ritkábban fűződik karácsony éjjeléhez; általában csak éjjeli misézésről szól. Szüzséje: Egy ember (halott lányát látni akaró asszony stb.) betér éjszaka a templomba. Éjfélkor gyülekeznek a halottak. (Bemegy a templomba a harangszót hallva, vagy a kivilágítást látva. Bent veszi észre, hogy a halottak miséznek.) Meghalt ismerőseit (lányát) felfedezi köztük. Látja, amint kihozzák az oltáriszentséget. Amikor észreveszik a halottak, letépik róla a ruhát (rémülten elfut, amikor észreveszi őket). Három nap múlva meghal, mert élőnek nem szabad a holtat látni. – Rokona a halottak mulatsága (azaz → boszorkánylakodalom halottakkal), a halottak éjszakai körmenete és a hálás halott-típus. Az egész magyar nyelvterületen élt. Ismert egész Ny-Európában (német, angol, francia, dán párhuzamairól tudunk). Német nyelvterületen hasonló mondatípus él a → csordásfarkasok gyülekezetéről. – Irod. Dégh Linda: Kakasdi népmesék (UMNGy, VIII., 1955); Kelemen Zoltán: Tolna megyei székely népmesék (Szekszárd, 1964); Pócs Éva: Zagyvarékas néphite (Népr. Közl., 1964); Müller, J.–Röhrich, L.: Deutscher Sagenkatalog. X. Der Tod und die Toten (Deutsches Jahrbuch für Völkskunde, 1967); Körner Tamás: Mutatvány a készülő magyar hiedelemmonda-katalógusból (Ethn., 1970).
Pócs Éva–Nagy Ilona
