házasságon kívül elismert nemi kapcsolat
házasságon kívül elismert nemi kapcsolat: 1. próbaházasság, ha a fiatalok azzal a feltétellel élnek együtt, hogy ha meghatározott időn belül (rendszerint egy év) a leánynak gyermeke születik, házasságot kötnek, egyébként pedig szétválnak. Egyszerűbb formája a szeretőtartás, amely korábban nálunk ugyancsak elterjedt volt. Házasulási időszaka elkövetkezvén, a fiú kiválasztott magának egy leányt, és közös megegyezéssel éjszakánként rendszeresen együtt háltak. Ha a lánynál a fogamzás jelei mutatkoztak, vagy ha az első gyermek megszületett, házasságot kötöttek. Ez a szokás előfordult nálunk a Bakony környékén néhány faluban, az Ormánságban, a Fekete-Körös völgyében, Erdélyben Kalotaszegen, Gyimesben és a Mezőségen, továbbá környezetünkben az erdélyi szászoknál és románoknál, a felvidéki németség és szlovákság körében. A bukovinai székelyeknél és Kalotaszegen hasonló célt szolgált a – 2. leányszöktetés, leánylopás, nőrablás; a legény barátai segítségével elcsalta a leányt és 3–4 napig titokban együtt élt vele, majd így kényszerítette a leány szüleit a házasságba való beleegyezésre. Ha a hozzájárulást még így sem tudták megszerezni, tovább is együtt maradtak. A „lopás” történhetett a leánnyal egyetértve, de szándéka ellenére is. Sokszor csak azért történt, hogy elkerüljék a költséges lakodalmat, vagy hogy az → endogámia szabályait kijátszva, más faluba is nőül mehessen a lány. Az ellenérdekű legény vagy a lány hozzátartozói sokszor megneszelték a tervet, és ilyenkor vasvillával útját állták a lopásnak, ebből sokszor véres verekedés is keletkezett. Ez az ősi szokás Erdélyben még ma is előfordul (pl. Kalotaszeg). A földesúri rendtartások általában tilalmazták, sőt pénzbírsággal sújtották a cselekmény elkövetőit. Egyes helyeken házasságon kívül elismert nemi kapcsolatnak tekintették az egybekelésnek egyházi szertartás nélküli módját is, és ilyen esetben a kiszabott bírság célja, az egyházi esketés szokásának fenntartása volt. Ha a „rablás” a leány akarata szerint, de szülei ellenére történt, ugyancsak bírság kirovásával járt. (→ még: vadházasság) – Irod. Bakó Elemér: Leánylopás a bukovinai székelyeknél (Ethn., 1941); Fél Edit: Egy palóc házasságelőtti szokásról (Ethn., 1941). – 3. nemzőtárs: ha a nőnek törvényes férjétől nem születhet gyermeke, akkor a férj nemzőtársat hív feleségéhez. A nemzőtárs csak idegen lehet, vér- vagy műrokont (koma) nemzőtársnak nem hívnak. A férj esetleg a „szívességért” pálinkával fizet. A gyermeket a férj törvényes leszármazottjának tekintik (Kisalföld, Mezőség). Na! téged is egy pohár pálinkáért csináltak! – szólásunk a nemzőtársra utal. A férjet helyettesítő nemzőtársról tudnak a német, litván, görög, ind joghagyományaik is. – Irod. Thurnwald, R.: Die Menschliche Gesellschaft (Berlin und Leipzig, 1932); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Bp., 1944).
Tárkány Szücs Ernő–Gunda Béla
