házfelirat
házfelirat: a ház homlokzatán szokásos, olykor verses szöveg. Célja emléket állítani a ház építőinek vagy a vendégek üdvözlése. A legegyszerűbb házfeliratok csak a ház építési idejét és építtetőjének monogramját tartalmazzák, vagy kiírják a neveket: „Király Márton építette Gyerkó Margitval 1819”, esetleg megtoldja: „az Úrnak nevében”, „Isten áldásával” stb. Ritkábban versike is kerül a ház falára: „Nekem első házam a bölcső deszkája / a második pedig ezen háznak fája / a harmadik végül koporsó deszkája”. Ismeretesek az alkalmi házfeliratok is, az erdélyi Halmágyon pl. az esküvőről hazaérő ifjú párt a ház homlokzatára fenyőgallyból készített szívben levő „Isten hozott!” felírás köszönti. Van tudomásunk a koholt házfeliratról is, amit több helyhez kötnek, de amelyet senki sem látott, ezek tréfás hangulatúak, közel állnak a → rigmusokhoz: „Épült Héthben (1777-ben) Héthy Mihály idejében.” Itt említjük meg a kapufeliratokat, amelyek csak a székelyeknél szokásosak és a vendégeknek szólnak: „Áldás a bejövőknek / Békesség a kimenőknek.” Gyakoriak a tréfás fenyegetőzést tartalmazóak is: „Ki bé akar jönni, békés szívvel légyen / és nagy botja légyen, / mert ha lopni akar, én még utólérem.” A házfeliratok az egész magyar nyelvterületen ismeretesek, a vallásos jellegűek különösen a székelyeknél. (→ még: feliratos népköltészet) – Irod. Szendrey Zsigmond: A népi feliratköltészetről (Népünk és Nyelvünk, 1931).
Szemerkényi Ágnes
