holttetem: a →népi gyógyászat betegségelnevezése ló- és emberbetegség jelölésére. Egyéb elnevezése: hóttete, hóttetem, hóttetemény, hóttetény, vaktetem. A tetem szó ’csont’ jelentéssel 15. sz.-i szójegyzékeinkben már előfordul. Nádasdy Tamás 1559-ben ’csontkinövés’ értelemben használja a holttetem szót; így szerepel Balassi Zsigmond receptkönyvében (17. sz. eleje) attól kezdve folyamatosan. Napjainkban országszerte ismert kórformák. Lovaknál holttetemnek a csánk (tarsus) belső oldalán, őztetemnek a csánk hátulsó részén, nyúltetemnek a csüd körül, kaptatetemnek (kapcatetem, vágástetem, gyűrűtetem) a ló lábvégének (ujjának) csüd-, ill. párta-csontján fejlődő csontkinövést nevezik. Népi gyógymódjai részben azonosak a →himpókéval. – Az emberi holttetem nem egységes kórforma, inkább leíró elnevezés: kis terjedelmű, a bőr szintjéből kiemelkedő, nem gyulladt, nem fájdalmas, kemény csomó, porckinövés (Göcsej), emlődaganat (Szeged), Erdélyben (Kalotaszeg, Aranyosszék) szemölcs. A néphit szerinti oka: valaki halott után mosdatlan kézzel eszik, halott arcát nem nézi meg, halottak napján dolgozik. Ennek megfelelően gyógyítják: talált embercsonttal („hólt ember-tetemmel”, – nyilván innen az elnevezés is) dörzsölik, keresztezik, megbökik. Ezeken kívül új- vagy teliholdkor elmondott →ráolvasás, növényi (söprűfű, vérehulló fű, vöröshagyma, istenátkozta tüske) és állati (óháj) orvosságok, fizikai gyógymód (lekötés) is ismertek. Göcsejben hetedik gyerekkel →karácsonyi abroszon át megrágatják. – Irod.Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Bp., 1914); Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (II. Bp., 1929); Vajkai Aurél: Egy bakonyi falu paraszt állatorvosai (Ethn., 1938); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); (Eckhardt Sándor) Balassi Zsigmond: Lovak orvossága (Bp., 1957).
Grynaeus Tamás
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.