Ibikus darvai
Ibikus darvai: → novellamese. Cselekménye: a meggyilkolt halála előtt az égen elvonuló darvakat (a nap utolsó sugarait, pusztai kórót stb.) hívja tanúnak a gyilkossághoz. Gyilkosa kineveti. A „tanú” váratlan megjelenése azonban arra készteti, hogy elárulja magát. „Nem mondta meg a tövis, hogy ki lökte a kútba Forgó Antit.” Kitudódik a gyilkosság, a bűnös elnyeri büntetését. A mesekatalógusok több típusszám alatt tartják nyilván a lényegében azonos történet többféle megjelenési formáját. AaTh 960: „A nap mindent kiderít”. Ide tartoznak a napsugár, a holdsugár és a különféle növények tanúskodását elmondó változatok. A készülő magyar mesekatalógusban a „Ballagó kóró” címet viseli. Ennek egyik altípusa az Ibikus darvai (AaTh 960A), amelyben darvak szerepelnek. A két típusszám alatt öt változat szerepel. Ezek mindegyike közel áll a mondához, annak is minősíthető. Ibikus darvainak története a klasszikus ókortól irodalmi feldolgozások tárgya is volt. Legismertebb alkotás ezek sorában Schiller balladája: Die Kraniche des Ibykus. Az európai szóhagyomány számon tartja változatait Spanyolo.-tól az orosz nyelvterületig; legnépszerűbb német területen és a Mediterraneumban. Szerepel a Grimm-mesék között (No 115) is. – Irod. Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–V., Leipzig, 1913–31); Thompson, S.: The Folktale (New York, 1946); Beke Ödön: Újabb adatok Ibikus darvainak a magyar néphagyományban való szerepéről (Ethn., 1947); Dömötör Sándor: Ibikus darvai és a három jótanács (Ethn., 1948); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X. Bp., 1962).
Nagy Ilona
