ínségtakarmány: főként aszályos, árvízes esztendőkben, gyenge széna- és gabonatermés esetén fölhasznált takarmánypótlék. Az istállózó állattartás szemszögéből ínségtakarmánynak minősülnek a fakéreg, a fák fiatal hajtásai, rügyei, a →lombtakarmány, a fagyöngy, a tölgy- és bükkmakk, az erdei gombák, bogyók, mohák, zuzmók. Az ínségtakarmányok egy része az extenzív, rideg állattartásnak megszokott, rendszeresen igénybe vett bázisa. Így pl. a makk a hazai sertéstartásban hizlaló takarmánynak számított. A fakéreg nélkülözhetetlen takarmánybázisa az É-Európában honos rénszarvas-pásztorkodásnak. A 18–19. sz. ínséges éveiben Mo. számos vidékén az épületeket fedő szalmát, zsúpot is feletették az állatokkal. A fiatal nád, nádfiók vagy cilla, a sokfajta réti gumó és gyökér, a ballangkóró, a burgonyaszár, a szőlőlevél szaporította az ínségtakarmányok sorát. Csak részben tartozik az ínségtakarmányok körébe az →áztatott (polyva, törek), a →rázott (széna és szalma), a →szecskának fölaprított vagy anélkül takarmányul használt kukoricaszár. – Irod.Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Tagán Galimndsán: A báskír szénakészítés (Népr. Ért., 1937); Györffy István: Állattartás (A magyarság néprajza, Ii., Bp., 1941–43).
Paládi-Kovács Attila
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.