istállólámpa
istállólámpa: a → lámpás sajátos kiképzésű típusa. Fémlemezből készítették. Hengerszerű testét, kúpos tetejét hosszúkás, csíkszerű nyílások tagolták. Közepében égett a fényforrás (gyertya vagy mécs), amelyet oldalán nyitható ajtócskán át kezelhettek; megfelelő füllel vagy akasztóval ellátva jól hordozhatták. A fémhenger teste az ütődéstől és az éghető anyagok közelkerülésétől is viszonylag jól megvédte. Gyér fénye elegendő volt az istállóban a sötétedés utáni munkák elvégzéséhez. Kisipari vagy háziipari műhelyekben készült. A bádoglámpást korábban nem csupán istállóban, de éjjel közlekedésnél is használták. – Irod. Márkus Mihály: A magyar népi világítás (Népr. Ért., 1940); Viski Károly: Világítás (A magyarság néprajza, I., Bp., 1941–43).
Istállólámpa (Monor, Pest m.)
Istállólámpás: fémtalpas mécsek (Zalakomár, Zala m.)
Filep Antal
