jeladás kútgémmel
jeladás kútgémmel: különösen az Alföldön volt szokásos, hogy a → gémeskút feleresztésével jelezték a látótávolságra legeltető pásztoroknak a delelés, itatás, az étkezés idejét (hírközlés). Az alföldi tanyavilágban hasonló módon tudatták a napszámosokkal, mezei munkásokkal, hogy elérkezett a déli étkezés ideje, menjenek a tanyára. A múlt században a kútgém állásáról messziről tudta a betyár, hogy pandúrok tartózkodnak a csárda környékén. Kikapós menyecskék szintén a kútgémmel adták tudtul, hogy otthon vagy távol van a gazda. – Irod. Szendrey Ákos: A magyar nép jelnyelve (Ethn., 1941); K. Kovács László: A magyar közlekedés, teherhordás, hír- és jeladás kutatása (Bp., 1948); Gunda Béla: Pásztorok és jelek (Jel és közösség, szerk. Voigt Vilmos, Szépe György és Szerdahelyi István, Bp., 1975).
Paládi-Kovács Attila
