jokulátor (lat. joculator ’tréfamester’): hivatásos ó- és középkori énekes, aki előadását zenével kísérte. Nyugaton eleinte magukat a hivatásos énekeseket (kelta bárdok, később a trubadúrok), majd azok kísérőit (egyéb nevük: ménestrel, ménètrier, minstrel, mistrel stb.) nevezték jokulátoroknak. Ezzel párhuzamosan az énekmondásról a zenés mulattatásra (vö. francia jongleur) tevődött át a hangsúly. A 12–13. sz.-i magyar szóhasználat szerinti jelentése →énekmondó. Anonymus az ő nevükhöz fűzi az epikus énekek fenntartását. Korabeli megbecsülésüket jelzi, hogy birtokadományozásban részesültek, néhánynak neve is fennmaradt. Már a 13. sz. végi egyházi tilalmakban ők is szerepelnek; a 14. sz.-tól inkább zenészek (egyikük pl. fistulator ’sípos’), majd a 15. sz.-tól alacsony rangú mulattatók.
Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.