juhászdal, juhásznóta
juhászdal, juhásznóta: a pásztordal válfaja, a juhászok életéről és érzelmeiről szóló, rendszerint szájukba adott dal. Foglalkozásukból eredően a juhászok voltak a legdalosabb pásztorok; életformájuk biblikus hátteret kapott (→ betlehemezés), szerepeltek irodalmi művekben (pásztoridillek, János vitéz stb.), foglalkoztak velük népies → műdalok (Beszegődtem Tarnócára bojtárnak...). A juhászdalok népibbek a → pásztordalok átlagánál és viszonylag többet árulnak el életükről is. A többi foglalkozáséhoz hasonlóan a juhászdalok is kétarcúak: a hetyke vetélkedők részben más pásztorfoglalkozások (Édesanyám, juhász leszek, nem csikós...), részben pedig a parasztokkal szemben (Mindenfelé kerek az ég alja...) nyilvánítják ki az elsőbbséget. Az erősen idealizáló kérkedők (A juhásznak jól megy dolga; Ha valaki vígan él, Juhászlegény csak úgy él; Nincs szebb élet a juhásznál...) olykor a → szerelmi dalokkal fonódnak össze (Feljött már a csillag; Nyalka juhász csak furulyál...). A → panaszdalokban első helyen szintén az időjárás viszontagságai szerepelnek (Mikor esik, fújja, hordja...); ezek is összefonódhatnak a szerelmiekkel (Magos a torony teteje. Bárányomnak nincs mezeje. Bárányomnak ződ mező köll, Magamnak szép szerető köll!); fő jellemzőjük a bárányok emberszerű ábrázolása (Sírnak-rínak a bárányok, panaszkodnak a bojtárnak...). A juhászdalok több reális foglalkozási részletet tartalmaznak (Hat gomolya a keréken, Lenn a bojtár a rétszélen. Én vagyok a fejősjuhász, Aki a kunnyónál tanyáz...), különösen a gazdákkal való ellentéteikről (Elveszött a buga bárány, Ki fizeti mög az árát? Ez a fejősjuhászok nótája: Félig van a tíz iccés rocskája, Beviszi a gazda pitvarába, A gazdasszony keresztbe níz rája; Öregön esnek a havak, Bárányaim mind mögfannak. Akkor mondom a gazdának: Hozzon szénát a birkának!...). Önálló csoport szól az őszi elszámolásról (Dömötör-hét napja felé, Közelget már a nagy idő...). (→ még: csikósdal, → gulyásdal, → kanásznóta).
Katona Imre
