juhnyírás, birkanyírás: gyapjúnyerés céljából évente egyszer vagy kétszer végzett művelet, a juhtartás egyik fő haszonvétele. Az anyajuhokat, ürüket és kosokat tavasszal a legelőre kihajtás után, az időjárástól függően először május végén, másodszor július végén vagy augusztus elején nyírják. Az idei bárányok nyírása júniusban szokott lenni. A juhnyírást vagy maguk a gazdák, vagy – főleg uradalmakban – napszámban, vagy átalánybérért fogadott, hozzáértő nyírók (férfiak és nők) végezték. A juhász csak a juhokat terelte a nyíróhodályban vagy ideiglenesen felállított karámban a nyírók keze alá. A juhnyírás eszköze a →juhnyíró olló. A nyíró az állatot a fejénél kezdte nyírni, először egyik, aztán másik oldalon vágta le a gyapjút vagy szőrt, vigyázva, hogy a bőrt meg ne sértse és a bunda egy darabban maradjon. A juh farkán és farán levő csimbókos szőrt külön válogatták. A toklyó-, ürü-, meddő- és anyaszőrt külön-külön zsákba taposták, és a zsák száját bevarrták. A juhnyírás általában juhászünnep is volt. Az I. világháborúig a juhnyírást megelőzően a birkákat folyóvízben vagy tóban többször megúsztatták, hogy a szennyet és a zsírt a gyapjúból kiáztassák. – Irod.Tálast István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Nagy Ödön: A mezőpaniti juhtenyésztés (Ethn., 1938); Borzsák Endre: A meddőnyáj (Ethn., 1964).
Juhnyírás (Hortobágy)
Balogh István
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.