kaloda
kaloda: 1. fából készült büntető eszköz. A bűnös nyakát, kezét és lábát a kaloda kétfelé nyíló lapjai közé megfelelő méretű kivágásba csukták. I. László király egyik törvénykönyve is említi. II. József uralkodása után már csak elvétve alkalmazták. A megszégyenítés mellett testi szenvedést is okozott. Többféle formáját ismerjük. A nyak- és kézkaloda (gyakori nevei: nyakló, hegedű, gallér, lerúgó, garicsa, klada stb.) három, kör alakú nyílással volt ellátva, amely az elítélt nyakát és két csuklóját úgy fogta össze, mintha hegedülne. Egyik változata volt az álló kaloda, kb. 2 méter magas deszkába vágott nyílásokba szorították az elítélt nyakát és csuklóját. A lábkaloda a lábakat fogta össze és az elítélt a földön hanyatt feküdt vagy ült; rendszerint több személy részére készült. A kalodát általában a bíró háza előtt tartották. A büntetést leginkább vasár- és ünnepnapokon, nagyobb nyilvánosság előtt (pl. vásár) hajtották végre a bíró háza előtt, a templomkertben, a pellengérnél vagy a börtönben. A hóhér, a kisbíró vagy maga a bíró zárta be az elítéltet a kalodába. A büntetés tartama alatt nyilvánosan kikiáltották, hogy az elítélt milyen bűncselekményért kapta a büntetést, és el kellett viselnie a tisztes életű asszonyok, gyerekek csúfolódásait, hajigálásait. Néhol a büntetést pénzzel meg lehetett váltani. A nyak- és kézkalodával elsősorban nőket büntettek paráznaságért, lopásért, nyelvelésért. Rendszerint alkalmazták súlyosabb büntetések (pl. tömlöc) mellékbüntetéseként. Kalodát több múzeumunk őriz, többek között a magyar büntetőjog emlékeinek helyet adó Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza). – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II., Bp., 1907); Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után, 1686–1708 (Bp., 1962). – 2. a faeke szállítására használt ék alakú faeszköz egyik neve (→ ekeló). – 3. a nád és zsúpfedél oromszegésének lefogására használt, összeszegett, lécekkel kitoldott borítás. – 4. a téglafalazatú kút ásásánál a gödörbe süllyesztendő kör alakú téglasorok és a kész kúton a káva alá deszkából vagy fából ácsolt, kör alakú, sokszögű vagy négyzetes keret. – 5. a saját magát szopó tehén két oldalára a szopás meggátolására a marján és farán átvetett szíjon a test hosszában tett két rúd. A rudak két végét a tehén szügyén és farán lazán összekötik. – 6. a legelőn a ló mozgásának gátlására az egyik lábára felcsatolt rövid rúd végén levő tölgyfagúzs. – A szó szláv eredetű, a magyarba délszláv vagy szlovák közvetítéssel került. – Irod. Szinte Gábor: A székely ház (Népr. Ért., 1900); Madarassy László: A tinóoktató (Ethn., 1932); Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Bátky Zsigmond: Tárgynévmagyarázatok (Népr. Ért., 1938).
Kaloda a 18. sz. közepéről (Hódmezővásárhely, Csongrád m.)
Férfi kalodában (Nagyszalonta, v. Bihar m.)
Tárkány Szücs Ernő–Balogh István
