kapagyártó központ
kapagyártó központ: olyan település, amelyben csoportosan találhatók mezőgazdasági eszközöket, főleg kapákat gyártó kisüzemek. (→ kovács) A vasércben bővelkedő helyeken hazánkban a 14. sz. óta vashámorok (→ hámor) működtek. Készítményeik közül legfontosabbak voltak a → kapák. Igen híres kapagyártó központ volt az eredélyi Torockó, valamint az Abaúj megyei Mecenzéf. A Dunántúlra a 18. sz.-tól nagy mennyiségű kapát hoztak be a híres kapagyártó stájer vasvidékről is. Az I. világháború után kapagyártással foglalkoztak Salgótarjánban. Rövid ideig Tállyán is működött egy kapagyár. Mindkét helyre Mecenzéfről telepítettek át szakmunkásokat. A kapagyártó központok igyekeztek kielégíteni a különleges táji igényeket. 1825-ben 90-féle, a század végére már 200-féle kapát készítettek Mo.-on. A kész kapákat kezdetben a hámorosok szállították szekereken az országos vásárokra. Később az értékesítés és a szállítás a közvetítő kereskedelem feladatává vált. Előfordul, hogy a ma gyárilag készített kapák nem felelnek meg teljesen a speciális táji igényeknek, ilyenkor a falusi kovácsmesterek átalakítják azt, vagy maguk is készítenek. Pl. Mádon a helyi mesterek ma is készítik a szőlő talajműveléséhez szükséges kétágú kapát, melyet díszítésekkel, mesterjegyekkel látnak el. – Irod. Wagenhuberova: Vlastivedny Spornik (1956); Markuš, Michal: Felsőmagyarországi kapaformák (A miskolci Herman Ottó Múz. Közl., 1964).
Bodgál Ferenc
